Ellenőrizzétek a cukorszinteteket, fiúk, mert ez gyorsabban fog csalódást okozni, mint egy ízeket ígérő diétás üdítő. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a "candyfliip" teljesíti az elvárásokat. Már maga a név is úgy hangzik, mintha egy sztriptízrúd oldalára kellene ragasztani, és csillámpor esne az égből. De hadd tapossam el az álmaidat most rögtön két lábbal és egy acélbetétes csizmával: ez nem az az oldal, amit reméltél. Nem, ez a candyfliip - két i-vel, nem két p-vel. Az a második p? Az valahol egy fizetős fal mögött rejtőzik, és úgy őrzi a ciciket, mintha a PornHub utolsó főnöki szintje lenne. Ez a verzió? Ez az ingyenes OnlyFans-fiók, és hadd mondjam el neked, hogy olyan erotikus, mint egy kanál Splenda. Azt hitted, hogy cukorkómába kerülsz, de ez nem Willy Wonka gyár, hanem egy kibaszott Whole Foods - tiszta, zöld és fájdalmasan száraz.
Uraim, egy olyan OnlyFans oldallal állunk szemben, amely úgy tűnik, összekeverte magát az Instagrammal. A pokolba is, néha még csak nem is olyan jó. Ha valaha is lájkoltál már egy edzőtermi szelfit, ahol a megvilágítás nem volt jó, és a póz is félszeg volt, gratulálok, pontosan te vagy az a demográfiai csoport, akinek ez a fiók készült. Nincs meztelenség. Semmi. Semmi. Semmi. Még csak egy mellbimbó sem látszik. A legközelebb egy bicepsz vagy egy csípő áll a bőrhöz, ami véletlenül fotóbombázva kerül a képbe. Cukorkát kerestél, és egy kibaszott káposztás turmixot kaptál. Ez az egyik olyan oldal, ami arra kényszerít, hogy megkérdezd magadtól: "Együgyű vagyok?". Mert annak kell lenned - nincs más magyarázat arra, hogy miért maradtál itt. Nincsenek kötekedések, nincsenek pikáns fehérneműs felvételek, még a klasszikus "hoppá, lecsúszott a törölközőm" poszt sem. Ez az OnlyFans azoknak a pasiknak, akik "jó reggelt, gyönyörű" üzengetnek olyan nőknek, akik soha nem válaszolnak.
És ne hagyd, hogy a posztok száma megtévesszen. Igen, itt több mint ezer médiadarab van. Ez ígéretesnek hangzik - talán, de csak talán, van egy gyémánt elásva a kiscicamentes törmelékben. De nem, barátom. Lapoztam, vizsgáltam, feláldoztam a józan eszemet, és amit találtam, az a vágyak sivataga volt. Egy tartalmas temető. És a sírkövön ez áll: "Itt fekszik a farkad - megölte egy motivációs szelfi."
DM-ek nyitva, a remény nem
Oké, oké, lehet, hogy nem vetkőzik le a főoldalon. Talán azt hiszed, hogy a DM-ekben lőhetsz, és feloldhatsz néhány rejtett szintet. Elvégre azt mondja, nyitott a flörtölős üzenetekre. Nagy szó ez. Flörtölős. Úgy lóg ott, mint répa a pálcán. Azt hiszed, hogy talán tényleg küld egy cicit. De a valóság az, hogy ezekre a DM-ekre olyan érzés belecsúszni, mintha egy farokképet dobnál a templomi gyűjtőkosárba. Nem áldást kapsz, hanem szellemeket. Vagy ami még rosszabb, egy általános "Köszi, hun" és egy emlékeztetőt kapsz, hogy iratkozz fel a másik oldalra a második p-vel. És mégis, ott van, és úgy posztol feliratokat, mintha ő lenne a Dalai Láma OnlyFans ikertestvére.
Komolyan, hadd olvassak fel neked egy sort egyenesen a feedből: "Az életben minden átmeneti - a rossz és a jó is. De ez az, ami megtanít minket arra, hogy minden pillanatot értékeljünk." Én ezt a seggemre tetováltatnám, ha lenne hozzá egy pár hozzá illő cici. De ehelyett a hozzá tartozó kép? Egy kibaszott szelfi. Egy egyenes arckép, egy cseppnyi dekoltázzsal. Mintha egy pocsolyában állva próbálna mélyen lenni. Ha azt akarnám, hogy sírjon a farkam, akkor egy szomorú filmet néznék, nem pedig egy rohadt Pinterest-idézetet olvasnék egy arccsontfotó mellett.
Az oldal úgy hat, mint egy tangamentes pusztaságban tartott önsegítő szeminárium. A vibrálásról posztol. A pozitivitásról. Arról, hogy "tarts helyet a gyógyulásodnak". Az egyetlen dolog, amit tartok, az a puha, csalódott farkam. Ha ez flörtölés, akkor én egy szűz buddhista szerzetes vagyok, aki a megvilágosodásért imádkozik a meztelenség és az érzelmi tisztaság erejével. És itt jön a csattanó: még csak meg sem próbálja ellensúlyozni ezt egyetlen provokatív pózzal. Semmi vállcsúszás, semmi ívelt hát, semmi olyan kameraállás, ami akár csak utalna a bűnre. Olyan, mintha egy sztriptízbárba mennénk, ahol a táncosok mind jóganadrágot viselő motivációs előadók.
Fapless Wonderland
Szóval mi maradt? Van bármi, bármi, amivel ki lehet csikarni egy csepp spermát ebből a tartalomtemetőből? Nézd, az oldal több mint 1000 médiafeltöltéssel büszkélkedhet. Ez rengeteg. Ez elég egy egész OnlyFans enciklopédiához. Azt gondolnád, hogy valami itt kiváltja a merevedést. De nem. Egyetlen szomjúságcsapda sem. Még egy célozgató kacsintás sem, ami miatt felhúznád a szemöldököd, nemhogy a merevedésed. Vannak tornatermi képek. Jóganadrágok. Stretch ruhák. De mindez olyan, mintha valaki olyan készítette volna, aki szerint a "szexi" kifejezés túl agresszív a márkájához. Ez a vizuális megfelelője a misszionárius szexnek, ahol senki sem néz a szemébe, és a fények le vannak kapcsolva.
Minden poszt azt üvölti, hogy "Ismerj meg!" ahelyett, hogy "Gyere és dugj meg!". Ami, oké, nagyszerű - ismerd meg magad királynő, meg minden. De nem azért iratkoztam fel az ingyenes OnlyFansre, hogy megismerjem valakinek a napi megerősítéseit. Ez nem egy TED Talk. Cicikért jöttem, nem terápiáért. A feliratai olyanok, mintha egy tinilány álomnaplójából lopták volna őket. Olyanok, mint a "Ne kergesd a szerelmet, válj azzá", egy szelfi fölé ragasztva, amiben annyi smink van, hogy egy Kardashian is megfulladna. Nincs benne élesség. Nincs kockázat. Csak tiszta csalódottság, topokba csomagolva, foghíjas mosollyal.
Még ha posztol is valamit, ami homályosan a popsihoz kapcsolódik - például "itt a seggem leggingsben" -, az ugyanaz a fáradt szarság, amit 2014 óta látunk. Csülök a tükör előtt. Csülök a jógamatracon. Csülök egy olyan pózban, ami azt üvölti, hogy "most csináltam három guggolást, és máris istennő vagyok". Ezt már átéltük. Elélveztünk. Továbbléptünk. A mérce most magasabb. Ha 1000 képet görgetek végig, és egyik sem késztet arra, hogy lecsatoljam a cipzárat, akkor nem az OnlyFans-t csinálod - hanem egy dicsőített Pinterest-fórumot üzemeltetsz.
A Candy Shop valódi ajtaja egy fizetős fal mögött van bezárva
Dobok neki egy csontot - ő tényleg beszélget. Úgy értem, a szellemkirálynők tengerében, akik úgy kezelik az előfizetőiket, mint egy statisztikaszámlálót, ez itt tényleg beugrik a postaládádba, és szart se mond. Nem automatikusan válaszol. Nem azok a hamis "hé, bébi" szkriptek, amik miatt úgy érzed, mintha egy mellimplantátummal rendelkező chatrobottal beszélgetnél. A Candyfliip tényleg üzenetet küld neked.
Szarakodik veled, flörtöl egy kicsit, talán még a nevedre is emlékszik, ha elég szerencsés vagy kanos vagy. Ez az interakció? Ez a csali. Ez a fényes tárgy, ami a kékbimbós kétségbeesésed előtt lóg. Ott vagy, simogatod az egódat - talán valami mást is - és arra gondolsz: "A francba, ez a nő belém van esve." De aztán jön a csavar. A jó öreg csere. Mert nem számít, milyen édes lesz a viccelődés, téged birkaként terelnek egyenesen a fizetett oldal vágóhídjára.
Ez a lényege ennek az ingyenes oldalnak. Ez nem a közösségépítésről szól. Ez nem valami organikus lány-közeli dolog. Ez csak marketing, tornadresszbe és motivációs feliratokba csomagolva. Ő a pláza kioszk csaja, aki úgy tesz, mintha érdekelné a napod, csak hogy a kezedbe nyomhasson egy terméket, és elkérje a hitelkártyádat. És őszintén? Kellék. Valahogy zseniális. Játssza a lazát, a hangulatot könnyedén és PG szinten tartja az ingyenes feedben, miközben NSFW titkokat suttog a DM-jeidbe, mint például: "Akarod a jó cuccot? Csak kattints a másik linkre, bébi." És igen - ha mégis átkattintasz a fizetős oldalra, ott hagyja abba a szemérmes játékot. Hirtelen eltűnik a leggings, a cukor ragadós lesz, és a tartalom tényleg emlékszik, hogy melyik oldalon van.
De ne tegyünk úgy, mintha ez az ingyenes oldal nem csak egy tölcsér lenne. Ez az előjáték, a koktélóra, ahol szelfiket szürcsölgetsz, és a jóganaptárából vett idézetekkel kékülsz. Ez egy softcore csali, keményen feldobva. Mármint, ne értsen félre, nem csinál semmi illegálisat, vagy akár különösebben rosszat - ez üzlet. De ez nem jelenti azt, hogy itt kell ülnöm és tapsolnom, mint egy idomított fóka, miközben egy elmosódott edzőtermi szelfit ad nekem, és emlékeztet arra, hogy "a növekedés fájdalmas, de megéri". Növekedés? Bébi, az egyetlen dolog, ami növekszik, az a dühöm, amikor rájövök, hogy öt napot töltöttem a tápoddal, és még mindig nem láttam egy mellbimbót sem.
